A családalapítás életkorban való kitolódásával, észre kell vennünk, hogy 30-35 éves korukra a férfiakat már vagy húsz éve ugyanazok a problémák foglalkoztatják. Kevesen lesznek világra szóló tanítók, orvosok, tudósok, művészek. Az egész élettervük összes alap-kérdése nyitott addig, ameddig nem ad az életüknek célt a „nagy döntés”. Húsz éve ugyanazok a kérdések lebegtetik alapjukat, egész lényüket is lebegtetve! Mi célból tanuljak? Minek keressek pénzt? Hol, mekkora helyen lakjak? Kivel, mire számítva, hogy tervezzek? Hol, mennyit és mit dolgozzak? Hogyan alakítsam a karrierépítési és az időbeosztási prioritásaimat? Milyen autót vegyek, mi célból? Hova menjek szabadságra, bulizni? Kivel töltsem a szabadidőmet? Mire spóroljak? A leginkább nyitott kérdés a „mi célból tegyek bármit is bárhogyan”? Minek is, bármit is…
Az „igen” kimondásáig, azaz a „nagy döntésig” minden lebeg! Minden olyan kérdés, ami az egész felnőtt életünk alapjául szolgál. Húsz év alatt már eléggé megunjuk ezeket! A csapda az, ha megtanuljuk nem észrevenni ezeket a kérdéseket, ha hozzászokunk, ha a homokba dugjuk a fejünket és életformaként magyarázzuk meg magunknak azt, hogy unos-untalan ugyanazok a alapvetések tisztázatlanok és ezért ugyanabban a körben vergődünk… Végül már becsukott szemmel mantrázva, hogy így jó nekünk…
És valljuk be: a „Kivel?” kérdésre sokszor megvan a „majdnem jó” válasz… Vajon a tökéletest várjuk? Vagy a döntés, az „igen” hiányzik? Mert ott lebeg a „házasság bezár” félelme, amit a fősodorbeli harsonák is erősítenek…
