Szeretettel köszöntök én is mindenkit! Sirok Eszter vagyok, a 4 éves Ádám és a 4 hónapos Máté anyukája. A szoptatással kapcsolatos tapasztalataimról szeretnék beszélni.
Mikor négy évvel ezelőtt szülés előtt álltam, egyértelmű volt számomra, hogy a legtermészetesebb módon, anyatejjel szeretném táplálni a gyermekem. Eszembe sem jutott, hogy esetleg tápszert kellene adnom a picinek, hiszen jelentős mennyiségű előtejem volt. Aztán a gyakorlat okozott némi meglepetést.
Amikor Ádó megszületett és először próbáltam megetetni, nem sikerült. De nem keseredtem el, gondoltam, majd a következő sikerrel jár, aztán mikor sokadjára sem találtuk a közös hangot, kicsit megijedtem. Ekkor jött a szoptatós nővér, aki biztatás helyett közölte, hogy hiába próbálkozom, mert ezzel a mellel úgy sem fogok tudni szoptatni. Rettenetesen megalázó volt, ráadásul a főváros egyik legjobbnak mondott szülészetétől több támogatást vártam volna. Másfél napig folyamatosan azzal stresszelt, ha nem tudom szoptatni, cukros vizet és tápszert adnak neki. Aztán szerencsére még a kórházban jött egy idős, tapasztalt védőnő, aki segített, megmutatta hogyan érdemes próbálkozni, biztatott, és ennyi elegendő volt ahhoz, hogy percek alatt sikerüljön. Nagyon hálás vagyok neki. Végül Ádámot 16 hónapig bőséggel tudtam etetni anyatejjel. A második babánknál már voltam annyira rutinos, hogy elsőre sikerült szoptatni. Olyannyira, hogy mindenki meglepetésére nagyobb súllyal távoztunk a kórházból, mint amennyivel született.
A nehéz kezdés után jöttek az újabb meglepetések. Az éjszakázások, a feszítő, fájdalmas érzés az első hetekben. De erre igazából felkészítettek, persze ettől még nem volt kellemes. Egy valamit azonban senki nem mondott, hogy annyira spriccelhet a tejem, hogy a pici képtelen lesz normálisan enni és ezért minden szoptatás előtt fejnem kell. Az állandó melltartóbetét viselésről pedig ne is beszéljünk. A fejést a szervezetem úgy értékelte, hogy nagy mennyiségű tejre van szükség, így az első három hónapban napi 1, sőt volt úgy, hogy napi másfél liter tejet is elő kellett fejnem. És miután igény szerint szoptattam, volt, amikor óránként fejtem, etettem. Ez nagyon sok energiát kivett a szervezetemből és nem kis logisztikát is igényelt. Hiszen, ha egy baba éhes, akkor nem szeret várni, neki azonnal kell a tej. Aztán közgazdász lévén arra jutottam, ha kereslet-kínálat alapon működik a tejtermelés, szépen lassan megpróbálom elhagyni a fejést. Persze Máténál már volt gazdája a feleslegnek is, hiszen Ádó örömmel fogyasztotta a potyatejet.