Kedves Hölgyeim, kedves Édesanyák, tisztelt Uraim!
Apák szerepe a szoptatásban? Ez valami elírás, gondolhatja a figyelmetlen olvasó és arra juthat, hogy nincs, nem is lehet szerepe az édesapáknak a szoptatásban. Az apák szerepe a szoptatástámogatásban – igen, ott lehet, és van is, ez az idei konferencia fókusza, erről szeretnék pár szót szólni.
Elsőként engedjék meg, hogy arról az érzésről, élményről beszéljek, amit nekem a szoptatás jelent. Mindez egy fényképhez kötődik – ahogy oly sok minden meghatározó az életemben – egy olyan képhez, ami természetesen kinyomtatva fotópapíron, és lementve digitálisan is létezik, de a legélesebben itt a fejemben.
Ez a kép 4 éves, éppen annyi, ahány éves az első gyermekünk, Ádó. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor egyszer munkából hazaérve, a szobába belépve megláttam ŐKET, a feleségem és a karjaiban, az édes kisdedünket, azt a pillanatot, ahogy a jelenlétüket körülölelte egy végtelenül meghitt hangulat, a nyugodtság és az intim meghittség atmoszférája, az éltető táplálás, az anyatejet adó és kapó együttes öröme. Ez a kép, ez a szoros együttlét édesanya és gyermeke között, ez jelenti számomra az anyatejes szoptatást. Ez az, amiért örömmel dolgozok, és szívesen segítem, támogatom őket, – hogy a lehető legtöbbször így legyenek együtt.
Nekem a szoptatástámogatás azt jelenti, hogy e rohanó világban, a sokszor stresszel teli mindennapokban igyekszem azért, hogy minél többször nyugodt, békés körülmények között táplálhassa a feleségem, Eszter a gyermekünket: 4 éve az első fiút, és most a 4 hónapos kisfiút, Mátét.
Az anyatej pedig azt a természet adta, csodálatos táplálékot jelenti, ami élteti, táplálja és megvédi a csecsemőt, azt a mellvértekkel őrzött csodaszert, ami ahogy az újszülött mellett édesanyja, minden jelen van.
