Nincs lehetelen, csak tehetetlen! – ez a jelmondata annak a 65 éves, határontúlról érkező, ma is aktívan dogozó, saját vállalkozását rendíthetetlenül vezető, fáradtságot nem ismerő családanyának, akinek úgy a munkásságát, mint egész életét ez határozza meg: nincs lehetelen!
Miért ideillő e jelmondat párhuzama az Arany Búzaszem átadásakor? Mert a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége pont emiatt választotta ki őt e díjra: mert személye példamutató, olyan konok erő van a kitartásában, céltudatosságában, ami követendő. Ő hű maradt szülőföldjéhez, városához, dolgozott a legnehezebb években is Székelyudvarhelyen, és ott dolgozik a mai napig a családjáért, a közösségért…
Ő a mindenki Irmuska nénije: Bálint Irma, 2 fiúgyermek édesanyja, 2 unoka gondoskodó nagymamája, tízek munkaadója, sokak segítője és felkarolója. Hatalamsa szíve van, adni akarása, segítőkészsége határtalan, odaadása, elkötelezettsége nem ismer akadályokat.
Honnan meríti ezt a magabiztos erőt? Úgy vélem magyarázatot nyerünk, ha megismerkedünk eddigi életútjának meghatározó állomásaival, amelyek sorsát alakították, jellemét formálták.
Egy Kisküküllő menti faluban, Székelylengyelfalván született és töltötte gyermekéveit 3 testvérével. Az akkor még szinte érintetlen, hagyományos életforma nemcsak a munka becsületére tanította meg, hanem az élni akarásra, a jobb világ teremtésére való képességre. Az elemi iskola után gimnáziumba a szomszédos Székelyudvarhelyen járt, de már gimnáziumi évei alatt sem ült nyugton: nyaranként a Fekete-tenger üdülő övezeteiben dolgozott vendéglátásban.
